DOMONKOSFA – DOMANJŠEVCI

Domonkosfa (Domanjševci) egységes, út menti település a Kis-Kerka völgyében, a magyar határ mentén. A széles völgy lankás lejtői kedvező körülményeket biztosítottak a letelepedésre és a mezőgazdasági művelésre, így az egész környék művelés alatt áll. A völgy nedves alsóbb területein a rétek dominálnak, míg a napos lankás lejtőkön szántók találhatók, északon és délen, a magasabb gerinceket pedig erdő borítja. A település kétnyelvű területen fekszik. A magyar nemzetiségű lakosok a helyi, oktatási és kulturális intézményeik (óvoda, általános iskola, könyvtár, templom) segítségével őrizik kultúrájukat.

A mostani településnév nem a falu elsődleges neve. A történelmi forrásokban szereplő Domonkusolz (1431) és Domokosfa (1758) alakokból világos, hogy a település neve a Dominik, magyarul Domokos személynévből eredeztethető. A Muncu (ejtsd Monko) a Domonko név rövidített változata. A földrajzi elhelyezkedéssel kapcsolatos adatok is arra mutatnak, hogy a Muncu településnév a mai Domonkosfával (Domanjševci) azonos.

A falutól délre fekvő dombon található a Szent Márton-templom, egy fontos művészettörténeti emlék, melynek első említése 1208-ból származik.

A település nem csak nemzetiségi szempontból kevert, hanem vallásilag is: a katolikusok mellett a falut evangélikusok lakják (a lakosság 90 százaléka). 1902-ben, neoromantikus stílusban épült meg a helyi evangélikus templom. A falu szélén, hatalmas hársfák árnyékában áll. A település közepén található a falusi fából épült harangtorony, az egykori falusi élet hírnöke, amely fontos néprajzi emlék.

Domonkosfa (Domanjševci) ma mintegy 300 lakossal rendelkezik.

A faluban található a 20. század elején épült, fából készült Žlebič malom, mely jó állapotban maradt fenn, a malomköve, a vízkereke és a szerkezete is megőrződött.